Múlt - jelen - jövő

Amit még tanulnom kell, hogy csak a jelen létezik. Ennek kell kiélvezni minden pillanatát.
A múltat be kell csomagolni egy dobozba, masnival szépen átkötni, szeretettel és tisztelettel elbúcsúzni tőle és letenni. Már nem szabad visszanyúlni a régi mintákhoz, mert az csak a múlt történéseit képesek megismételni, amire pedig már a jelenünkben nincs szükség.

"A múlt, a jelen és a jövő nem az idő, hanem az elme részei. Az, ami többé nincs az elme előtt, múlttá válik. Az, ami most előtte van, a jelen. És az, amelyik hamarosan az elme elé kerül, a jövő.
A múlt az, ami nincs többé előtted. A jövő az, ami még nincs előtted.
És a jelen az, ami épp most van előtted, de már csúszik kifelé a látóteredből. Mindjárt múlt lesz belőle... Ha nem ragaszkodsz a múlthoz... Mert a múlthoz kötődni nagy ostobaság, hiszen már nincs ott - az a vonat már elment. Ami elmúlt, elmúlt!
És a jelenhez se ragaszkodj, mert az is elmúlik, és abból is hamarosan múlt lesz. Ne kapaszkodj a jövőbe se - a reményekbe, a képzelgéseidbe a terveidbe - mert a holnapból ma lesz, és hamarosan tegnappá válik az is. Egyszer mindenből tegnap lesz. Minden kicsúszik a kezeid közül.
A ragaszkodás mindenképpen szenvedést fog okozni. Inkább engedj el mindent." (Osho)

CARPE DIEM! - Élj a mának!
Más úgysem létezik, csak a jelen pillanat!
Ne nosztalgiázz és ne álmodozz!
Élvezz minden pillanatot és légy a jelenben!

Élj az "Itt és Most"-ban hittel és türelemmel, és tudd, hogy minden érted történik

Voltak mostanában olyan helyzetek az életemben (talán nem véletlenül :o))), amiknek hatására elgondolkodtam, hogyan is kellene másképp, bölcsebben élni az életemet, egó nélkül, harmóniában és szeretetben.
A felismeréseket, amik jöttek volt alkalmam a gyakorlatban is kipróbálni. Nem mondom, hogy mindig kapásból jók a reakcióim, de eljutottam odáig, hogy időnként már felismerem a helyzetet, és a régi mintát, ami jön és már nem engedem, hogy aszerint cselekedjek. Figyelem magam, megállapítom, hogy mi zajlik bennem és hogy ez a régi minta, amit már nem akarok működtetni, majd előveszem az új mintát és aszerint reagálok.
Ami nagyon fontos - szerintem- egy élethelyzetben, hogy tudjam, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy az adott szituáció jól működjön, és utána bízzam rá az Univerzális Gondviselésre a beteljesülést. Hiszek abban - és ezt minden nap erősítem magamban -, hogy minden, ami történik velem a javamat szolgálja és a fejlődésem érdekében van, még akkor is, ha abban a pillanatban nagyon rossz érzés, vagy nagyon fáj. Ezért fontos, hogy hittel és türelemmel kivárjam, hogy akár egy negatív helyzet is, mit hoz nekem, miért is történik velem. Ha megértem, meg tudom oldani a helyzetet. Ha nem, akkor homályban maradok és hibát hibára halmozok a továbbiakban. Ezért fontos a megértés!

"Aki nyitott a tudásra, az nevelhető." A nyitottság azt jelenti: Add meg Uram azt, ami jó nekem!" (Müller Péter)

Bízni kell magamban és a sorsban, hogy minden okkal történik és hogy minden úgy jó, ahogy van!

Megvilágosodás

Mostanában egyre gyakrabban foglalkoztat a megvilágosodás gondolata, illetve, hogy mit is jelent ez valójában.

Én jelen helyzetemben úgy tudnám megfogalmazni, hogy a "Csak Vagyok" állapot tartós megtapasztalása, ami azt jelenti, hogy nincsenek gondolataid, emlékezeted, érzelmeid, képzettársításaid és érzékelésed. Békés szemlélője vagy mindennek és közben "csak" a létezés állapotában vagy.
Olyan állapot, amit nem lehet elmondani, amire nincs gondolat, érzés csak benne lenni lehet. Mihelyst meg tudod fogalmazni, már nem abban az állapotban vagy.

Önismeret

Nemrég hallottam egy előadást, ahol az hangzott el, hogy a három dimenzióban élő ember – azaz mi – szinte egyetlen önálló gondolattal sem rendelkezünk, nincs szabad akaratunk ….
Minden gondolatunk és döntésünk a kollektív tudatból jön. Csak egy illúzió, hogy vannak alternatíváid, hogy te döntesz a sorsod felől …. hisz ők már pontosan tudják, hogy melyik utat vagy lehetőséget fogod választani.
Remek minták és elvárások mentén működünk és nagyon kevesen vannak, akik megpróbálnak tovább látni a három dimenziós érzékelésen.

Ha szeretnél önálló gondolatot, ahhoz ki kell lépnek a három dimenzió fogságából, amit úgy tehetsz meg, ha megfigyelője leszel önmagadnak.

A környezetünkben minden bennünket tükröz vissza a tárgyak, az élőlények, és a többi ember. Minden, amit gondolunk, érzünk, érzékelünk, rólunk szól, ránk mutat vissza. Ha ezeket elkezded megvizsgálni, akkor megismered önmagadat. Az önismeret az, amivel önálló gondolataid lehetnek és akkor már nem csak a három dimenziós térben vagy képes mozogni, hanem fölé emelkedve más dimenziók is kitárulnak, ami más megértést ad.

Nem véletlenül mondták a régi görögök: „Ismerd meg önmagad!”